“The Autumn Berry is Already Becoming Red from the Sun” (by Miklós Radnóti)

A blond pagan girl is my lover,
She only believes in me and if she sees a priest
She whispers scared: there’s only grass and tree;
Sun, moon, stars and animals
On the colorful fields.

And she runs
A trail of dust happily roses in her wake.

But towards the gardens
The crucifix also sees her kiss
And the cornflower falls before her happily
Because she is always admired by
A loving, bearded sacred man.

She’s eighteen years old, and if she’s without me
She walks in silence as the summer water
Flows between the woody banks at noon.
And she rocks glittering trouble in herself
About the fact that we never feel full from kisses and she’s sad.
The autumn berry is already becoming red from the sun.

Radnóti Miklós – Hungarian poet (1909-1944)

Radnóti Miklós:

Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz egyedül és ha papot lát
rettenve suttog: csak fű van és fa;
nap, hold, csillagok s állatok vannak
a tarka mezőkön. És elszalad. Por
boldogan porzik a lábanyomán.
Pedig fönn a kertek felé
feszület is látja a csókját és
örömmel hull elé a búzavirág,
mert mindig hiába megcsudálja őt
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.

Tizennyolc éves és ha nélkülem van,
hallgatva jár, mint erdős partok
közt délidőn jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.